A Web 2.0 kifejezés olyan internetes szolgáltatások gyűjtőneve, amelyek elsősorban a közösségre épülnek, azaz a felhasználók közösen készítik a tartalmat vagy megosztják egymás információit. Ellentétben a korábbi szolgáltatásokkal, amelyeknél a tartalmat a szolgáltatást nyújtó fél biztosította, webkettes szolgáltatásoknál a szerver gazdája csak a keretrendszert biztosítja, a tartalmat maguk a felhasználók töltik fel, hozzák létre, osztják meg vagy véleményezik. A felhasználók jellemzően kommunikálnak egymással, és kapcsolatot alakítanak ki egymás között. Az interaktivitás és a fogyasztók egymással folytatott kommunikációja miatt napjainkban alig van olyan oldal, amely köré ne szerveződne valamilyen közösség. (Wikipédia alapján)
Lehetővé vált a valós idejű tudásmegosztás, ami nem korlátozódik a társadalom egy szűk, kitüntetett rétegére. Kérdezhetünk, válaszolhatunk, közösen gondolkodhatunk a hálózaton szerveződő közösségekben, használva az eddig elképzelhető összes médiumot.
A Web 2.0-ás eszközök rengeteg lehetőséget kínálnak mind a tanár, mind a diák részére az oktatásban is. Az eszközök széles skálájából nem volt könnyű két alkalmazást kiválasztani, hiszen csak az alkalmazás során tudhatjuk meg, hogy az adott célra vajon ezek a legmegfelelőbbek. Sok Web 2.0-ás eszközt lehetne motiválásra, önálló munkára, vagy együttműködésre használni.
Az egyik Web 2.0-ás eszköz, amelyet választottam a Google Docs (Google Dokumentumok).
Segítségével szöveges dokumentumokat, táblázatokat, hozhatunk létre és oszthatunk meg másokkal. Könnyen lehet új dokumentumokat létrehozni, vagy meglévőket feltölteni (több formátumot ismer), a dokumentumokat online formázni, és a kész dokumentumokat megosztani vagy közösen szerkeszteni. Nem csak a dokumentumok létrehozására és tárolására alkalmas, lehetőséget biztosít arra, hogy egyszerre többen dolgozzunk ugyanazon a dokumentumon. Azt is meghatározhatjuk, hogy az egyes dokumentumokat ki nézheti meg, ki szerkesztheti – csak mi magunk, néhányan mások, vagy mindenki.
Úgy vélem, hogy a Google Docs kitűnő eszköz lehet témakörök, főként tételek közös kidolgozására.
A diákok közösségi munkáját nagyban segítené, ha nem csak saját részükre dolgoznák ki a témaköröket, hanem közösen, együtt szerkeszthetnék. Előny lenne az is, hogy a csoport tagjai számára bármikor elérhetőek lennének így az adott témák. Ugyanakkor a tanár számára is könnyen ellenőrizhető, hiszen követhető, hogy ki mit és mikor segített a közös munkában.
Az órai csoportmunkával sokszor adódnak problémák, hiszen gyakran a csoportból egy diákra hárítják a feladat megoldását, sőt előadását is, így néhányan még a feladat részeseivé sem válnak. Általában csoportfeladatoknál a fegyelmezésre is jóval több időt kell szánni és így néhány osztályban, már egyre kevésbé próbálkozom csoportmunkával. A Google Docs alkalmazásánál viszont ellenőrizhető, hogy ki milyen mértékben vesz részt az adott feladatban, így ott nem lehet kibújni a közös munka alól. Bár ki tudja, lehet, hogy csak én gondolom így és a diákok már erre is kitaláltak valamit?
A másik Web 2.0-ás eszköz a blog.
A Blog tulajdonképpen naplószerű bejegyzések internetes közzétételére alkalmas weboldal, ami megjegyzésekkel, más anyagokkal (például képekkel, grafikákkal, videókkal) bővíthető, színesíthető.
A diákok saját blogot hoznának létre, azaz egyfajta saját tanulási naplót. Ebbe írhatnak rövid összefoglalót, emlékeztetőt az órán hallottakról, vagy az olvasottakról. Ide csatolhatják elkészített feladataikat, legyenek azok szöveges házi feladatok, vagy akár kiselőadások kép és/vagy hanganyag tartalommal. Természetesen képek, videók integrálásával és linkek megadásával mások számára is érdekes, hasznos oldalakra hívhatják fel a figyelmet. A közétettekhez diáktársai és tanárai is fűzhetnek megjegyzéseket, adhatnak segítséget és bírálhatnak is.
A diák saját előrehaladásáról is tehet bejegyzéseket, így saját fejlődését is könnyedén nyomon tudná követni.
Ezt az eszközt elsősorban otthoni tanuláshoz tudom elképzelni, talán leginkább a tantárgy iránt nagy érdeklődést tanúsító diákoknál, plusz feladatok megoldásánál, bár segítséget nyújthat a hiányzók informálásában is.
Számos lehetőség közül kettőről írtam, de természetesen sok másikat is el tudok képzelni az angol tanulásban, például a MindMeister, Flickr, Google Sites, Voicethread.
Az általam választott alkalmazások a mindennapi pedagógiai munkában használhatóak, ha a diákok mindegyike rendelkezik Internet hozzáféréssel és e-mail címmel és tisztában van az alapvető műveletek végrehajtásával. Természetesen nem elhanyagolható faktor a motiváció, hiszen ennek hiányában nem kivitelezhető.
2009. december 8., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése